Hamarosan érkezik az új generációs Insignia, holott az aktuális széria sem tűnik éppen kiöregedettnek. Az egészen biztos: az Opel Insignia Country Tourer formavilága még ma is hatásos, technikája pedig üdítően kiforrott a felgyorsult modellciklusok korszakában.

 

„A következő kávézási lehetőség negyven kilométer múlva, Balatonlellén lesz – mondja rövid várakozás után az Opel OnStar rendszerén megszólaló udvarias hölgy, hogy aztán további jó utat kívánva kapcsolódjon le az M7-es autópályán suhanó Insigniánk hangszóróiról. Közben az adaptív sebességtartó automatika lágyan fékez, amint a külső sávban cammogó teherautóhoz közelítünk. Miután elzúgott mellettünk vagy kétszázzal a sportkipufogós kupé, és kialudt a holttérfigyelő led-je a visszapillantóban, visszatérünk a belső sávba, ahol a tempomat újra gázt ad, a hatsebességes automata váltó finoman visszakapcsol, s felvesszük az utazótempót. A Bose hangrendszer koncerttermi élményt teremt, a gigantikus méretű panorámatetőn ömlik be a tavaszi napfény, a tekintélyt parancsoló kombi pedig feltartóztathatatlanul falja a kilométereket, mi pedig abban a pillanatban a kormány mögött komolyan elhisszük: a horizont sincs különösebben messze...


Technikai értelemben persze semmi különös nincs ezekben a pillanatokban. Ma már nem világújdonság az on-line – bárhol, bármiben segítő – diszpécserszolgálat, ahogy az adaptív sebességtartó automatika sem, hiszen már azt a gondolatot is szokjuk egy ideje, hogy hamarosan kormányozni sem magunknak kell. Pár száz kilométer múltán aztán világossá válik, miben is rejlik az Insignia Country Tourer különlegessége: ritkán érezni manapság egy autóban azt, hogy a technika minden fogaskereke, bitje, részecskéje, olajcseppje hibátlan összhangban dolgozik a bent ülők kényelméért, biztonságáért. Tökélesen kiforrott technikává vált a Vectrát bő nyolc éve búcsúztató, azóta ráncfelvarráson átesett, s az Opel üdvöskéjéből a márka egyik meghatározó tagjává vált Insignia. S bár hamarosan érkezik az utód, az új generációs Insignia, az aktuális széria korántsem lesajnált, kiöregedett versenyzőként száll ki a versenyből.

A „minden a helyén van” érzésben persze szerepet játszik az is, hogy a Country Tourer eleve kívül, belül alaposan felextrázott modell, s majd minden érzékszervünket kényezteti. Az alap, a Sports Tourer, vagyis a kombi, eleve tetszetős forma, amit csak még feltűnőbbé tettek a crossoveresítés eszközei, a leheletnyit megemelt hasmagasság, a fekete műanyag idomok, és persze a 19 colos felnigarnitúra. Ha az ember fejében nem kezd rögtön kattogni a számológép, hogy vajon mi pénzbe kerülhet itt egy gumiszett-csere, akkor csak csettinteni tud a külső láttán. Hasonló vívódást okozhat persze a belső is: nehéz nem rögtön az árra gondolni a minőségi bőrülések látványa és kényeleme alapján. A start-gomb megnyomására rögtön életre kel a motor, miként a mutatós órák helyén lévő kijelző, valamint az IntelliLink rendszer nagy, központi érintőképernyője.


A kijelzők gyorsan áttekinthetők, a kezelőszervek használata pedig könnyen elsajátítható – s ez korántsem magától értetődő. Annyiféle funkció, szolgáltatás, applikáció szolgálja ugyanis a kényelmet, hogy mindennek használata akár nehézkes is lehetne, de itt erről nincs szó. Az Androidos telefon csatlakoztatása tényleg csak pár gombnyomás, miután a menürendszer felépítése logikus, áttekinthető. S ha már okos eszközökről esett szó: hasonlóképpen gyorsan és biztosan működik az myOpel applikáció: a telefonról távolról is nyitható, zárható a kocsi, a mobilról is meghatározható a földrajzi pozíciója, s a készülékről könnyedén küldhetünk úti célt az autó navigációs rendszerére, ha nem akarjuk a kocsi érintőképernyőjén „pötyögni”. A kiforrottság érződik az autó többi funkcióján is. A parkolóradarral és a tolatókamerával még szűk parkolóházban sem okoz nehézséget a bő 4,9 méter hosszú Insignia irányítása. A párhuzamos parkolásban pedig a „parkolósegéd” segít: amikor a kocsi kellően nagy helyet talál, akkor kijelzőn megjelenő nyíl mutatja, hogy mikor, merre és mennyire kell eltekerni a kormányt, valamint mennyit és melyik irányba kell gurulni. A segédprogram jól működik, hasznos is –  csak közben el kell fogadnunk, hogy ezúttal már tényleg a „befőtt teszi el a nagymamát”, azaz nem mi irányítjuk a kocsit, hanem az minket.


Mindezek után marad még egy nagyon fontos kérdés: mit kezd vajon az 1700 kilogrammos „testtel” az 1,6 literes CDTI motor, amelynek 136 lóereje, 320 Nm-es nyomatéka automatán át jut el az első kerekekhez? A Magyarországon készülő 1,6-os a gázpedál pöccintésére élénken reagál, s kellő lendülettel indítja meg az Insigniát. Városban is kompromisszumok nélkül használható, de persze már csak méretei miatt is az országúton és a sztrádán van elemében. Normál, azaz a szabályokat betartó vezetési stílus mellett bőséges tartalékkal rendelkezik az autó, s bár a 11 másodperces 0-100 sprint talán nem ezt sugallja, előzésnél gyorsan reagál a gázpedál lenyomására, szépen meglódul az Insignia. A pályán pedig hozhatja a gyárilag megadott közel 200 km/h-s végsebességet. Noha lehet vele sietni is, az Insignia County Tourer legfőképpen a nyugodt, békés utazásokhoz ideális partner: az alapállapotban 540 literes – jól variálható, két szintessé tehető, 1530 literessé bővíthető – csomagtartót megpakolva, négy személlyel is 6 liter körül tartható a fogyasztása.


Az Insignia County Tourer alapára 9,4 millió forint, és az 1,6-os dízellel, automata váltóval is épp 10 millió alatt marad az ár. Noha ebben a kategóriában és árszegmensben különösen nagy dilemmát okozhat a kifutó kontra új modell dilemmája, az egészen biztos: amíg még kapható, jó választás lehet az Opel Insignia Country Tourer. Formavilága ugyanis még ma is hatásos, technikája pedig üdítően kiforrott a felgyorsult modellciklusok korszakában.