A Citroën is kitalálta azt, amit megtett már a Toyota, a Nissan, illetve többen, hogy a normál márkájuk meg autóik mellé elkezdett építeni egy prémium brandet.

 

Citroën prémium - a DS

Ez lett a Citroën életében a DS, a nagy múltú ősre utalva. Ami viszont azért lett olyan kult-autó, mert az akkori technikához képest korszakalkotó vívmányokkal volt felszerelve és felruházva, nem csak a formája, hanem a légrugós megoldástól kezdve, a műszerfalig rengeteg műszaki csemege volt benne.

Most ilyeneket az új DS sorozatokon nem találunk, a tervezők inkább csak a nagy designötletekkel és gagekkel jönnek elő, így van ez a DS3 esetében is, amely megújult, mert már korábban is létezett, de az csak Citroën DS3 volt, erre a névre hallgatott.

Na most már a DS-ekre jellemző, az 5-ösben is megtalálható, hogy rinocérosz pikkelyhez hasonlító bőrborítás van az autó belsőjében, az autó tetőszínére fényezett panel vonul végig a műszerfalon, vannak krómok, időnként a műanyag van lekrómozva, de egyébként az esztétikai összhatás az nagyon kellemes, és tényleg jó érzéssel ül be az ember az autóba.

Ugyan ezekkel a holisztikus dizájnjegyekkel próbálkoznak kívül is az autón. Az elején aztán bele van adva apai-anyai, tehát minden, ami divatos manapság, az fel van rakva a kocsira. Ami egyébként nem néz ki rosszul szemből, ha picit szélesebb lenne, akkor morcosabb lenne a kinézete. Én az autóra azt tudom mondani, hogy csinos, de semmi esetre sem dögös. Az oldalán a B oszlop mögött a ragasztott hátsóablakkal, jó kis formákat játszottak meg, szép hosszú ajtaja van, kényelmes a ki-be szállás. Az már másik kérdés, hogy alapos kutatást igényel olyan parkolóhely találása ahol ki is tudjuk tárni ehhez a művelethez.  A hátulján már úgy érzem, hogy a tervezőknek elfogyott az ötletgazdagsága, és az olyan kicsit egyszerűbbre sikerült. Talán a legnagyobb gag benne, hogy a DS felirat világít a hátsó lámpa oldalán, amikor a helyzetjelzőt felkapcsoljuk.

A motorja – dízelmotorral felszerelt verzió volt nálunk – 120 lóerővel. Tökéletesen kiszolgálja a karosszériát, a futómű is egyébként elég feszes, sportos, de hát a dízel autó, még akkor is, ha ez a HDi motor ami van benne, széles tartományban dolgozik ahhoz képest, hogy egy turbó dízelmotor. Azért nem szolgálja ki a sportosságot. Előnye az alul mutatott rugalmasság és az, hogy nagyon kevés üzemanyagból tökéletesen rángatja ezt a kis karosszériát. A fékek is ránézésre olyan picinek tűnnek, mégis elegek. Hiába, az alacsonyan tartott tömeg nagyon sokat ér, nagyon sokat számít.

Az anyagok felhasználása, az ötletek, mind-mind a helyén vannak, csak vannak ilyen apróságok; hogy picit szélzajos, picit nem úgy reagál az esőérzékelő, a zene motyó sem szól annyira prémium módon, és a kezelhetősége is elmarad ebben a szegmensben megszokottól. Szóval ezek a kis odafigyelések, ezek hiányoznak, és ezért nem tudom rá azt mondani, hogy prémium.

De összességében az autóval jó és kellemes járni, itt már csak az lesz a nagy kérdés, hogy ezzel az árral hol tud labdába rúgni. Mert ugye minálunk, ha valakinek egy kicsivel több pénze van autóra, az nem egy kisautót vesz, még akkor sem, hogyha elég lenne a mindennapjaihoz. Akkor is nagyobbat vesz, mert valahogy, mi ebben élünk. De örüljünk a DS3-nak, mert színesíti az utca képét, csak érzésem szerint keveset fogunk itthon látni belőlük.