A Jaguar most először lépett terepre a SUV kategóriában. Ez a belépő hatásos és szükségszerű is, ha valaki a prémium kategóriában komolyan szeretné megvetni a lábát. Mindenesetre a formát szerintem eltalálták, és ez néha fontosabb, mint a praktikum. Ők tudják, gondoljunk csak az Evoque sikerére.

 

A vonzó megjelenésű, hosszúlábúra már én is régóta fentem a fogam. Végre elérkezett a pillanat és megkaptam, mégpedig az erős dízel motorral szerelt sport változatot. Mutatós szép formák, miközben nem másolgat senkit, kívülről tekintélyes méretet sugallva, szinte feszül az izomzata a csinos fémburok alatt.

Ezen érzések között tárom fel a balelsőt és foglalom el az első pillanatban is szűkre szabottnak érzett vezetőhelyemet. Körbe nézve az utastérben mindenhonnan ez a méretpontos szabás köszön vissza rám. De ez nem a Jag hibája, csak az enyém, mert nem ígérte senki, hogy X5, vagy GLE méretű kényeztetésben lesz részem, csak én mozisztam ezt be magamnak. Előveszem az adatlapot és tényleg a számok is azt bizonyítják, hogy csak én tévedtem. Beállítom az ülésem és közben ismerkedem a belsővel, melynek kezelőszerveinek nagy része ismerős már a konszern más termékeiből.

 Hamar megtalálja magát benne az ember és indulhatunk is. A nagy (300LE) dízel kifejezetten szép járású és hangú a maga nemében, bár én szívesebben áldoztam volna egy benzinesbe a haladás oltárán. Cserébe nagyon meggyőzően lépeget és a dinamikus mozgás mellett is 8-12 liter között tartható a fogyasztása. Sőt, ha nincs tesztelgetés akkor inkább a 8 az igaz. Pedig ez a verzió a legnehezebb. Van belőle kétliteres, négyhengeres is, dízel és benzines kivitelben is. Sőt ezek még csak hátsó kerék hajtással is elérhetőek. Egyébként az összkerekes is úgyvan hangolva, hogy ha jók a tapadási viszonyok, akkor  90%-i nyomatékot irányít a hátsó tengelyre. Ez a sportos beállítás és feszes, de könnyű futómű elemek biztosítják, hogy a F-Pace ne csak vigyen minket „A” pontból „B”pontba, hanem élvezettel körül ölelő élményt adjon. Ez a gondtalan élvezet egészen addig tart amíg nem tévedünk töredezett, keresztbordás útfelületre, mert akkor pattogósra veszi a figurát a nagymacska. Persze olyan csizma is van rajta. Magyarul ez a viselkedés a tesztautóra szerelt (egyébként extra) 22’-os kerekeknek köszönhető. A magyar utakon a kevesebb, több lenne! Becsületére legyen mondva, hogy a peresgumik, és a feszes beállítás ellenére sem nyüszög semmi, mintha egy tömbből faragták volna ki. Vezetés közben olyan masszív érzést ad, mint a nagy Cherokee, menni pedig úgy megy, mint az X5 erősebb, műhangú hathengeresei és még kezelhetősége is olyan színvonalú. Azért ez így elsőre nem rossz! Kíváncsi lennék azonban még a bő két mázsával könnyebb négyhengeresekre is, mert handlingben lehet, hogy azok még nagyobbat domborítanának!

 Apropó domborulat! Vannak, amik nagyon tetszenek, de van egy  -amiért ráadásul extra pénzt kell fizetni-  ami csúnya és tönkreteszi a csomagtér használatóságát. Ha extraként teljes méretű pótkereket kérünk, akkor megkapjuk pluszban a Tapolcai-fennsík makettjét a rakodótérben. Ennyit a fanyalgásról! Az F-Pace is olyan, mint a többi Jag, hagyni kell hogy elraboljon! Ha van érzékünk a finomságokhoz, de nem lényeges hibákon túltudjuk tenni magunkat, akkor bizony ez az emóciótól fűtött nagyvas meg is teszi. Nekem, így több héttel a találkozásunk után is hiányzik!