Látszólag alig, de részleteiben nagyon is sokat változott az ingolstadti középkategóriás. A motor erősebb, az utastér csendesebb, kifinomultabb, letisztultabb, így a modell legfőbb erénye továbbra is a sallang- és feltűnésmentesség lehet. Az új platform az ilyenkor szokásos pár centis gyarapodást minden dimenzióban meghozta a B9-cel jelölt ötödik generációnál, de leginkább az egy mázsát meghaladó súlycsökkenése okán számít mérföldkőnek a négykarikás krónikáiban.

 

Tesztautónk már a kilencedik generációs modell, annak ellenére, hogy A4-es típusjelöléssel csak 1994 óta futnak négykarikások a világban. A 80-as szériával, 1972-ben indult a sikertörténet, ennek okán jó okunk van sokat várni a negyedik X-en túli prémiumkategóriástól. A külső méreteket illetően 25 mm-t gyarapodott a teljes hossz és 12 mm-rel került távolabb egymástól a két tengely az előző generációhoz képest, így már az 1982 és 1991 között gyártott szivar Audi (Audi 100) dimenzióival vetekszik a 2016-os modell.

A formaterv továbbra is visszafogott, az Auditól megszokott konzervatív vonalak és részletek uralják a külsőt, belül pedig puha tapintású bőrrel, és műanyaggal bevont enteriőr fogadja az utasokat. A műszerfal és a kezelőszervek dizájnja és kapcsolási érzete is presztízsautóhoz méltón kidolgozott, az eltérő anyagok találkozásánál akár etalonnak is nevezhető az Audi precizitása. Forradalmi változásokról nem beszélhetünk, hiszen azokra csak ínséges időben van szüksége egy autógyárnak, így az Audi A4-esnél most minden a finomhangolásról szólt.

A váltóboxon helyet cserélt az MMI forgótárcsája és a fokozatválasztó kar, a középkonzolon pedig egy gyönyörű grafikával felvértezett 7 colos kijelző trónol. A kormány mögött a Passat B8-ból is ismert 12,3 hüvelykes vetített műszerfal található, melyre a központi kijelzőn megjelenő információkat is lehívhatjuk, beleértve a navigáció térképét is.

Elöl-hátul ötlengőkaros multilink felfüggesztés gondoskodik a kátyútenger megszűnéséről menet közben, de létezik adaptív, feszesebb beállításokkal operáló futómű is az opciók között. Az utastér zajszigetelése minden nemkívánatos zajt kizár a kabinból, bár a kétliteres dízel erőforrás hangja hidegen a vártnál jobban hallatszik. Szerencsére gyorsan eléri az üzemi hőfokot a 190 lóerős és 400 Nm-es nyomatékot teljesítő egység, ami után már csak tompa dorombolás hallatszik odabent.

A duplakuplungos 7 fokozatú automataváltó észrevétlenül teszi a dolgát, normál körülmények között szükségtelen belenyúlni a váltásokba a kormány mögötti fülekkel. A vitorlázó funkciónak és a jó hangolásnak köszönhetően a fogyasztás akár 5 liter alá is vihető, azonban komolyabb tempó és igénybevétel mellett is kiemelkedően jó értékkel (6,2 liter/100 km) zártuk a tesztet.

A tesztautó fedélzetén nem hemzsegtek a high-tech vezetéstámogató rendszerek, csak a szükséges és valóban hasznot jelentő opciók voltak jelen. A kategória szürke eminenciásának megmaradt A4-esben nincsen semmi kiemelkedő, viszont minden benne találtatik, tökéletes mérnöki munkára utal. A szedán kivitel csomagtere 480 literes, ajtaja akár láblendítéssel is nyitható, de háromzónás klíma, vezeték nélküli telefontöltésre alkalmas mobil dokkoló, írásfelismerő szövegbevitel is része a 16 millió feletti árcédulával végződő konfigurációnak.