Nem szoktam a tesztek előtt mindent megtudni az aktuális tesztalanyról, mert szeretem prekoncepciók nélkül felfedezni az autókat. Amikor pedig egy csomag és ember szállító mindenesről van szó, akkor főleg nem fogok bele a kutató munkába, mert egyszerűen unalmasak számomra. Elismerem a létjogosultságukat, a praktikusságukat, de mint jármű nem igazán tudnak érdekelni. Ezekkel a gondolatokkal felvértezve érkeztem meg Warsóba nemzetközi sajtóbemutatóra. Ugyanakkor elismerem,hogy szükség van rájuk.

 

A Toyota, azért, hogy az emberek és vállalkozások minél több területen tudjanak választani a Proace-ből, élből három különböző kivitelben és három féle hosszal bocsájtotta áruba a kisteher üdvöskéjét. A motor paletta gázolajos és 1600- tól 2000 ccm-ig terjed mindegyik több féle teljesítmény szinttel, a szerint, hogy milyen bátran merték az informatikusok nyomkodni a billentyűket a szoftver megírásánál. Így lett nekünk lehetőségünk választani 115 és a 177 lóerős kivitelek közül. Azért, hogy ne legyen egyszerű a voksolás van Van kivitel, ami a dobozos teherszállítót  jelenti, van Verso kivitel, ami személyautós nyolc üléses, és ennek a legextrább változata a Bussines. Ráadásul mindegyik elérhető három féle hosszban is. Ezek 4,6 méter, 4,9 méter és 5,3 méter. Az utóbbi kettőnek a tengelytája azonos, az elsőé pedig rövidebb tőlük.

Már a reptéren megkaptuk a kocsikat. Én gyorsan felfedeztem, hogy hol állnak és várnak ránk a Proace-ek, így gyorsan lestoppoltam egy rendesen felszerelt Verso kivitelt 150 lovas motorral és hat gangos kéziváltóval. Beültünk főszerkesztőmmel és gyorsan munkához láttunk. Első meglepetés az volt, hogy a jó kinézetű holmiba beülve tetszetős belsőtér fogadott, egy kényelmes vezető pozícióval ötvözve. Nagyon személyautós érzetet nyújtva mégis magas ülésben ülve jóleső érzés volt kimanőverezni a reptéri parkolóból. A motor szépen csendben, folyamatos tolással szolgaian vette a parancsaimat. Egyébként a belvárosi dugón sikerült áthatolnunk 7,6 literes fogyasztással, annak ellenére, hogy a start-stop rendszert kikapcsoltuk. Ami nem volt egyszerű művelet, mert nincs direkt gombja, hanem a menübe kell belemászni, hogy ezt megtehesd. Önző művelet volt, de szükséges, mert nagy meleg volt, és amikor leállította az automatika a motort, akkor nem termelte a klíma hideg levegőt. Nem is értem, hogy ezt miért nem oldják meg, amikor vannak gyártók, akiknek ez már sikerült. A navi szépen tette a dolgát és viszonylag egyszerű is volt kezelni. Főleg, hogy az otthoni reptérre egy kis Citroennel érkeztem, aminek a fejegysége, bajusz kapcsolói ugyanígy néztek ki. Ekkor jött a felismerés, hogy a PSA konszernnel közös gyártású produkcióról van itt szó! Ami ebben az esetben abszolút a Toyota javára szolgál. Főleg azzal, hogy az emóció mentes, hűvös toyotás hangulatot oldja és szerethetővé teszi a francia kellem.

Pár dolog azért nem tetszett a kivitelezésben, mint például a bőrök varrásának girbe-gurbasága. De ezt nem írom a francia felmenők rovására, mert pár évvel ezelőtt ugyanez a kifogásom volt egy Rav4-el szemben is. Az utastér egyébként kellemes hangulatú és praktikus elrendezésű. A zaj komfortja is meglepően rendben van. Sem szél, sem futómű hangok nem zavarják a beszélgetést, vagy a zenehallgatást utazás közben. Oldalt, tolóajtók elektromos mozgatással várják az utasokat a kényelmes és tághatárok között állítható ülésekre. A csomagtérajtó ablakát külön is lehet nyitni, ami megint csak sok esetben praktikus megoldás. Jó és könnyű vezetni a Proace-t, ami ebben a méretosztályban elismerés. Az újságíró kollégák elmondása szerint a „melós” kivitelű Van modellek is hasonlóan vizsgáztak.

Megérkeztünk a hotelbe, ahol a vacsora előtt a gyáriak prezentációját hallgattuk meg. A sok, szokásos marketing blabla között azonban felkaptam a fejem, amikor a szerviz periódus került szóba. A 40.000 kilométeres olajcsere periódus nem megszokott még a mai longlife olajas világban sem. Én szurkolok a gyártónak is, meg a használóknak is, hogy ne legyen ebből baj! Persze lehet, hogy a forgó-kopó alkatrészeket francia recept szerint, de szamurájkard alapanyagból készítették. Ki tudja ma már ebben a multi-kulti világban?! Természetesen megtudtuk azt is, hogy melyik kivitelbe hány raklap fér be, milyen opciókkal lehet még hasznosabbá tenni, stb. A lényeg szerintem az, hogy egy jó sikerült autó lett a Proace és kívánom, hogy méltó legyen a Hiace örökségére!