auto

Négy évvel a genfi premierje után több mint 100 ponton frissítették a D-szegmens első konnektorból tölthető SUV-ját, aminek hátterében a vártnál nagyobb vásárlói érdeklődés és az európai ügyfelek visszajelzései állnak. Az Outlander 2016-ra a legkelendőbb Mitsubishi modellé avanzsált Európában, ennek okán fogtuk vallatóra a ráncfelvarrott plug-in hibridet.

A harmadik generációs Outlander hibrid verziójának vállát már a gyárból kigördülés előtt is komoly terhek nyomták, mert 2012-ben a márka számára fontos piacokon nem mentek jól a dolgok. Észak-Amerikában a Mitsubishihez visszatérő ügyfelek aránya (21,77 százalék) minden egyéb márkánál rosszabb volt, és ennek oka nem a minőségben és a megbízhatóságban keresendő, hanem a szűkös reklámköltségvetésben, a stagnáló modellportfólióban és a szétszórt, egyben ritka dílerhálózatban.

Európában viszont más okból nem ment jól a szekér. Ha Hakan Samuelsson, a Volvo vezérigazgatója azt merte nyilatkozni a közelmúltban bemutatott XC90-ről, hogy „jól tudjuk, nem lesz második esélyünk”, akkor a Mitsubishiről is elmondható, hogy úgy hiányzott nekik már a jó autó, mint egy falat kenyér. Míg a Volvo XC90 esetében a felhasznált anyagi források és a több ezer órás mérnöki munka megtérüléséről volt szó, a Mitsubishinél a lét és a túlélés forgott kockán. Nem mondanám, hogy menthetetlen helyzetben volt a japán márka, inkább csak a stagnáló érdeklődés vetette vissza a növekedés ütemét, amiből bárki kitörést tervezett volna, egy japán autógyár meg pláne.

Mivel a magyar utakon megjelenő Outlander PHEV-ek száma nem igazán tükrözi a modell sikerét, érdemesebb a globális számok tükrében tájékozódni az azóta „top selling” plug-in hibridként aposztrofált verda esetében. A százezer darabos volumen túllépéséről idén márciusban adott hírt a Mitsubishi, megszerezve ezzel a világ legnagyobb volumenben értékesített konnektoros hibrid SUV pozícióját a három gyémántos márkának. Európában 65 ezer darab PHEV talált gazdára az elmúlt 3 évben, mely által a teljesen elektromos hajtású Tesla Model S és a Nissan Leaf után az Outlander PHEV is felkerült a legkeresettebb alternatív hajtású járművek listájára az uniós tagállamokban.

Továbbá ez a három év elégnek bizonyult ahhoz is, hogy házon belül az összes modellt maga mögé utasítsa az Outlander itt, a kifinomultabb ízlésvilágáról híres Európában. Sajnos az itthoni számok a fentiektől egy merőben eltérő képet festenek. Tavaly a márkán belüli modell mixben az Outlanderek az utolsó helyen végeztek, mivel csupán 34 darab talált gazdára belőlük, és ebben a számban benne foglaltatik a céges és magánvásárlók kereslete, valamint a hagyományos belső égésű motorral szereltek és a hibridek is. Harmadik helyen a Pajero (36 darab), másodikként a Lancer (489 darab) és a dobogó legfelsőbb fokán az ASX (513 darab) végzett.

Javult a fedélzeti elektronika

Eddig a múlt, és most következzen a jelen, amit indíthatunk egy nagy hallelujával is, hiszen a Mitsubishi Outlander PHEV minden jel szerint egy felfelé ívelő pályára állt. A meglepően korán érkezett ráncfelvarrást nem aprózták el holmi rávasalt élekkel és új lámpatestekkel, sőt!   Egy Dynamic Shield névre keresztelt vizuális identitás égisze alatt szinte minden elemet átrajzoltak, marconább külsőt kölcsönözve ezzel a szelíd, három motorral(!) működő nagyautónak. Az élesebb vonalakkal felruházott lemezek alatt pedig csendesebb utastér, új beltéri színek és finomabb anyagminőség fogadja az utasokat, miközben gépészetileg is számtalan részlete megújult a nagy crossovernek. A nagyszilárdságú karosszéria és futómű elemeknek köszönhetően masszívabb kasztni merevséget értek el, ennek megfelelően áthangolták a lengéscsillapítókat, és lineárisabb rásegítést kapott a kormánygép.

A teljesség igénye nélkül a biztonság és kényelem terén alkalmazott újítások sorából a szándékolatlan gázpedál-használat okozta balesetek elkerülésére fejlesztett rendszert (Ultrasonic Mis-acceleration Mitigation System) és a 360 fokos felülnézeti képet adó kamerarendszert emelhetjük ki, melyek eddig nem szerepeltek az opciós listán. Végül, de nem utolsó sorban az elődmodell egyik legtöbbet kritizált részét, a navigációt, hangrendszert és fedélzeti számítógépet magába foglaló érintőképernyős egység menürendszerét és kezelését is gyorsabbá, egyszerűbbé varázsolták a bevezetőben említett felhasználói visszajelzések alapján.

Ami a technikát illeti, a 67 lóerős és 180 Nm-es i-MiEV-től származtatott elektromotor belső súrlódását csökkentve, hatékonyságot növeltek és károsanyag-kibocsátást csökkentettek, bár ez utóbbi adattal manapság jobb nem kérkedni, mivel nem ettől a paramétertől fog fellendülni a szalonforgalom, ráadásul mindenféle mérésekkel foglalkozó társaságokat is magunkra haragíthatunk. Azt azonban elmondhatjuk, hogy nem maradt érintetlen egyik erőforrás sem, hiszen a kétliteres benzinmotor is hasonló közérzetjavító kúrán esett át, mint az elektronokkal operáló munkatársai. Az összkerék-hajtású SUV-ban természetesen a nyomatékátvitel fő egységének, a CVT váltónak is jutott a jóból: 25 százalékkal csökkent a belső súrlódása, valamint gyorsabb és simább fokozatváltásokra kalibrálták a vezérlő egységét, ami szintén nagymértékben hozzájárul a kedvezőbb károsanyag-kibocsátáshoz, ha már hibridről van szó, ugyebár.

Az autó külseje immár a hagyományos hajtáslánc esetében is kétségtelenül könnyedén veszi fel a harcot a vele egy méretosztályba tartozó nagy, családi terepjárókkal. Az Outlander PHEV-nek azonban a plug-in hibridek esetében sem kell szégyenkeznie, mivelhogy hasonló hajtáslánccal csak a prémium szegmens terepjárói állhatnak jelenleg egy rajtvonalhoz a Mitsubishivel, mint például a hatótávolság terén labdát sem érintő BMW X5 40e, vagy a Volvo XC90 T8 plug-in verziója, és a kategória etalonjának számító Lexus RX450h.  

A technikai részletek mélységeivel kapcsolatban azt a jó tanácsot kapták anno a bemutatón résztvevő hazai újságírók, hogy inkább ne akarják aprólékosan kivesézni a szakmabeliek számára is bonyolult rendszer részleteit. Annyit azonban érdemes tudni, hogy a feltöltött akksikkal rendelkező PHEV úgy működik, mint egy tisztán elektromos üzemű autó. A két villanymotor - az irányváltó kar előrehúzásával - nagy nyomatékkal indítja meg az 1810 kg-os kasztnit. Az első kerekeket hajtó egység 82 lóerőt és 137 Nm nyomatékot szabadít a 18 colos kerekekre, míg a hátsó kerekeket hajtó elektromotor csak nyomatékteljesítményében (195 Nm) tér el az összkerék-hajtás pajtásától. Egészen 120 km/h-ig e két aggregát viszi a terhet, ha nincs hirtelen lepadlózás, ellenkező esetben a generátor beindítja a 121 lóerős benzinmotort és működtetésével áramot termel, így a 164 lóerős villanymotorok által generált teljesítménnyel futtatható a hibridszekér. Százhúsz km/óra felett a benzinmotor egy tengelykapcsolóval közvetlenül is bekapcsolódik a hajtásláncba, miközben továbbra is tölti a 80 cellából álló, 300 V-os, 12 kWh-ás akkupakkot. A kombinált teljesítmény ekkor 203 lóerő. A benzinmotor működésébe két vezérlő gombbal is beleszólhatunk: az egyikkel a töltést indíthatjuk el, a másikkal pedig a meglévő akkumulátor-kapacitást tartalékolhatjuk.

A zéró kompromisszumos Outlander kasztni méreteiből származó előnyöket a tesztünkben szereplő modell felszereltségével tehát melegen ajánljuk mindazok figyelmébe, akik a fenntartható közlekedés elkötelezett híveként nem sajnálnak legalább 12,5 millió forintot beruházni egy jármű vásárlásába, és nem feltétlen kívánnak 15 milliót meghaladó árcédulával belevágni a zöldrendszámos autózásba. A felsorolt modellekkel szemben ez lehet az Outlander PHEV aduásza, hogy a gyermekbetegségeknek búcsút intő technikája, helykínálata és teljesítménye lényegesen olcsóbb, mint a piac többi résztvevőjénél.

A csomagtérben 19 mm-rel magasabb a padló, a hátsó üléseknél pedig 45 mm-rel magasabban pihentethetik az utasok a lábaikat, mint egy benzines vagy dízel erőforrású esetében. A normál esetben 477 literes csomagtérből pedig csak 26 literes veszteséget könyvelhet el az, aki a tesztautónkban is megtalálható mélynyomós Rockford-Fosgate hifit kéri. Egyébként pedig a beltéri helykínálatot csakis a pazar, kényelmes és tágas jelzőkkel illethetjük. Ezen felül dicséret illeti még a világos bőrbelsőt, a kényelmes ki- és beszállást biztosító 190 mm-es hasmagasságot és az ebből származó kiváló rálátást a forgalomra, valamint a nagy kasztni ellenére kifogástalan körbeláthatóságot.

A hálózatból 4-5 óra alatt teljes kapacitásra feltöltött akkupakkal nagyjából 40-50 km-t tehetünk meg tisztán, elektromos üzemben. Tesztünk során ez után körülbelül 50 km-t autóztunk úgy, hogy a benzinmotor hajtott és közben az irányváltó kar mögötti CHARGE gombbal töltöttük az akkumulátort, figyelve az elektromos üzemben megtehető hatótávot. Az említett ötven kilométer alatt újabb 40 km-re elegendő elektront küldtünk a padló alá és így a 130 km-es teljes útvonalból csak a teljes töltés visszanyeréséhez szükséges ideig használtuk a belső égésű aggregátot. Evidens, hogy mindeközben nem klímáztunk, hiszen azzal a tiszta üzemű hatótávunk legalább 10 km-rel kurtább lett volna.

Szinte hihetetlen a fogyasztása

Tesztünk végén a visszatankolás után 4,8 literes átlagfogyasztást rögzítettünk, amihez hozzátartozik, hogy ha napi ingázós használatról beszélünk valóban igaz, hogy 2 vonaljegy árából autózhatunk 100 km-t. Ebből következik, hogy a 100 km-re vetített 1,9 literes gyári átlagfogyasztási adat kicsit túlzó, de az autó paraméterei alapján kategóriaelsőnek mondható. Figyelembe véve a mai elektromos és hibrid autós kínálatot, el kell ismerni, hogy a Mitsubishi Outlander konnektoros hibridje egy igazán kecsegtető ár/érték aránnyal kelleti magát világszerte, éppen ezért csak remélni tudjuk, hogy a nem prémium márkát kereső fizetőképes kereslet legalább olyan gyorsan szárnyra kap hazánkban, mint az Outlander a világ többi részén.

Semmi bonyodalom, hódít az elektro-forradalom!
Okosan,takarékosan,elektromosan!
Ez az autó valóban képes a néma üzemmódra, és nem csak hálózatról tölthető, hanem a saját benzines erőforrása is képes tölteni az akkukat, amivel növelhető az elektromos módban megtett távolság.